Légiutas-kísérő: „Ezért nem tapsol már szinte senki a repülőgépeken”

Ki ne emlékezne arra, amikor évekkel ezelőtt még szinte kötelező volt megtapsolni a pilótát és a személyzetet a sikeres landolás után?

A gép kerekei a földet érintették, és máris felhangzott a taps a fedélzeten – ezzel köszönte meg a közönség a biztonságos utazást. Az utóbbi években azonban ez a szokás szinte teljesen eltűnt. De vajon miért? Egy tapasztalt légiutas-kísérő árulta el a választ - szerinte több oka is van.

Amikor még kevesebben engedhették meg maguknak a repülést, minden út különlegesnek számított. A gépek fedélzetén étkezés, pezsgő és luxusélmény várta az utasokat, és a taps a landolás után a hála egyik formája volt. Az emberek meg akarták köszönni a pilótának, hogy egy hatalmas fémdobozt biztonságban vitt át az égen.

Napjainkban azonban a repülés sokaknak olyan megszokott közlekedési forma, mint a vonatozás vagy a buszozás. Évente emberek milliói szállnak gépre üzleti utak vagy nyaralások miatt, így elveszett az a fajta „csodaérzet”, ami a tapsot indokolta. Az utasok inkább a telefonjuk után nyúlnak, vagy sietnek a csomagjukhoz, amint a gép földet ér.

Sokan nem tudják, de a pilóták maguk sosem várták el a tapsot. Számukra a leszállás a munka része, nem különleges teljesítmény. Egy légiutas-kísérő elárulta: „A legtöbb pilóta kicsit zavarba is jön, ha megtapsolják, mert számára ez a mindennapi rutin része.”

Éppen ezért manapság, ha valaki mégis tapsol, sokszor furcsán néznek rá az utastársak. A repülés tömegessé válásával a taps hagyománya lassan kikopott, és már csak nosztalgiával emlékezünk rá, milyen volt, amikor egy egész gép egyszerre ünnepelte a biztonságos landolást.