Koroknyai Virág - "Ma már máshol vagyok, másképp látok"

2017-ben nyertem meg a Magyarország Szépe címet, majd képviselhettem hazánkat a Miss World világversenyen. Ez a cím sok mindent adott, felelősséget, lehetőségeket, élményeket, de ami számomra a legfontosabb maradt, az az, amit belül változtatott meg.

A verseny számomra sokkal több volt, mint külsőségek: egy belső utazás, ami megtanított kiállni magamért, felelősséget vállalni, és hitelesen képviselni az értékeimet. Megtanultam jelen lenni olyan helyzetekben is, ahol sokan inkább szerepet választanak. Ez az időszak alapozta meg azt a belső tartást, amire ma is építek.

A szépségipar után tudatosan döntöttem úgy, hogy más irányba indulok. Régóta foglalkoztatott, hogyan működik a világ rendszerei mögött az ember. Miért hoz döntéseket, hogyan vállal felelősséget, és mi segíthet abban, hogy tisztábban lásson. Ezért választottam a jogot. Idén diplomáztam a Károli Gáspár Református Egyetemen, és jelenleg ügyvédjelöltként dolgozom.

Ez már nem elmélet, hanem valódi élethelyzetek, valódi emberek, valódi kérdések. A jog számomra nem paragrafusokból áll, hanem lehetőséget ad arra, hogy rendszert vigyünk a zűrzavarba, és kapaszkodót nyújtsunk azoknak, akiknek épp szükségük van rá. Közben figyelek arra is, hogy megmaradjak önmagamnak. A kreativitás mindig része volt az életemnek – 2018-ban például saját tervezésű ruhában adtam át a koronámat. Ma már festek. Nem tanultam, nem célom, hogy mások számára „kész művek” szülessenek. Ez egy belső tér, ahol nincsenek elvárások és szabályok.

Nyolc hónapja pedig elkezdtem teniszezni. Kezdőként vágtam bele, nulla érzékkel, és annál több frusztrációval. De ez is tanított valamire: hogy a lassú, kitartó munka mindig épít. Akkor is, ha az eredménye nem feltűnő és nem azonnal jön. Ez most már több számomra, mint egy sport – egy emlékeztető, hogy nem kell mindenben azonnal jónak lenni.

A kutyám, Axel, a legjobb tanárom abban, hogyan legyek jelen. Hogy ne csak tervezzek, dolgozzak, teljesítsek – hanem észrevegyem azt is, ami közben történik. A barátaim, a beszélgetések, a csendes séták legalább annyira formálnak, mint a szakmai tapasztalatok.

A Magyarország Szépe sok mindennek volt a kezdete számomra. Ma már máshol vagyok, másképp látok. De ha egy dolog biztos, az az, hogy minden útnak akkor van értelme, ha az önazonos marad. Sokat köszönhetek ennek a versenynek, a tulajdonosoknak, a stábnak és a szervezőknek, akik az évek alatt a második családommá váltak. Tudom, hogy bármikor fordulhatok hozzájuk.

Szeretek évről évre visszatérni, részese lenni az új királynő kiválasztásának, és látni, hogyan indulnak el mások is a saját útjukon. Nélkülük és a verseny nélkül biztosan nem tartanék ott, ahol most vagyok.