Még két év távlatából is melegség jár át, amikor visszanézem azt a pillanatot, amikor kimondták a nevemet a színpadon.
Akkor csak az zakatolt bennem: Lehetséges? Tényleg megtörténik? Az ilyen pillanatokban minden rezdülés számít, hiszen bármi kiül az arcodra, az a kisugárzásodon is látszik, nem tévesztheted szem elől a célt.

A felkészülés időszaka megtanított arra, hogy egy napba sokkal többről szól, mint gondoltam. Talán nem is gondolná kívülállóként az ember, mennyit fejlődhet valaki egy intenzív kéthetes felkészülés alatt. Meg kellett tanulnom jobban beosztani az időmet, célokat kitűzni, és folyamatosan dolgozni magamon. Voltak könnyebb és nehezebb pillanatok is – gyakran éreztem, hogy közel vagyok a célhoz, de mindig van nálam erősebb, felkészültebb vagy stílusosabb. Ez hajtott előre: hogy többet és jobbat hozzak ki magamból.
Az elmúlt két évben másik oldalról is láthattam a versenyt, hiszen versenyzőből zsűri lettem, és így segíthettem a lányokat. Közben az életem is új utakra terelődött: elkezdtem a pszichológia szakot, és úgy érzem, végre megtaláltam a hivatásomat. Bár a pszichológián belül más terület érdekel a mindennapokban, mégis úgy látom, ezen a tapasztalaton keresztül később jobban tudom majd támogatni a versenyzőket.
Hálás vagyok, hogy része lehetek ennek a közösségnek, és hogy a verseny ennyi mindent adott nekem. Bízom benne, hogy a saját utamon szerzett tapasztalatokkal másokat is segíthetek. Köszönöm a #teammissworld családnak – és mindenkinek kívánom, hogy találja meg azt az utat, ami valóban boldoggá teszi.